A Tesla az utóbbi időben rákapcsolt az akkumulátor-technológia fejlesztésére, és most egy újféle akkucellát szabadalmaztattak, amely számos előnnyel rendelkezik.

Nemrég a Tesla egyik akkufejlesztő partnere (Jeff Dahn és csapata a Dalhousie Egyetemen) azt jelentette be, hogy egy olyan akkucellát hoztak létre, amely egy elektromos járműben több mint egymillió mérföldet is kibír.

Most a Tesla egy új szabadalmat nyújtott be, amelyben Jeff Dahn és csapata befektetőként szerepel, és több dologban is hasonlít a fent említett technológiára. Az új technológia során a hozzáadott adalékanyagok (vinilén-karbonát és 1,2,6-oxodithiane-2,2,6,6-tetroxid) segítségével a cellák nagyobb teljesítményre képesek és hosszabb élettartamot is kapnak a hagyományos lítium-ion akkumulátorokhoz képest. A Tesla megoldása két adalékanyagot használ, melynek köszönhetően csökken a gyártási költség, és a komplexitás is.

A hír bejelentése időszerű is, mivel nemrég derült ki, hogy a Tesla saját cellagyárat építésén dolgozik.

Elon Musk idén korábban azt nyilatkozta, hogy a Model 3-at úgy építették, hogy az egy haszongépjármű teljesítményére legyen képes, ami kb. egymillió mérföldet jelent. Az akkumodulok pedig körülbelül 300 ezer és 500 ezer mérföldet bírnak jelenleg. És ezután jelentették be azt, hogy jövőre érkezik az az új akkumulátor, amely egymillió mérföldre is jó lesz.

Ez mindenképpen nagy lépés, nem csak a Tesla, hanem az elektro-mobilitás szempontjából is. Noha szabadalmaztatott technológiák nem mindig jutnak el a gyártásig, ebben az esetben valószínűleg a koncepció megéri a kereskedelmi forgalomba hozatalt is. Az biztos, hogy a Tesla energiatároló eszközeiben fel fogják használni, és idővel majd az autók is megkapják. Ha egy ilyen komoly mutatókkal rendelkező akkumulátort összerakunk azzal, hogy a Tesla saját maga fogja tudni gyártani őket, akkor minden adott lesz ahhoz, hogy egy új korszak nyíljon meg az elektrifikáció területén.

Előző cikkMusk szerint az új Model S prototípusa hétszemélyes
Következő cikkA VW ízelítőt mutatott be az ID.4-ről