Magyarország az egyik legelmaradottabb a térségben

Magyarország eltökélt célja az elektromos autók arányának növelése. Kérdés, hogy kishazánk töltőinfrastruktúrája mennyire kiterjedt a szomszédos országok hálózataihoz képest. Az alábbi cikkben kiderül.

0
25

Úgy tűnik, hogy mind a szabályozók, mind a gyártók, mind pedig a fogyasztók részéről azonosítható motiváció az elektromos autózásra való átállásban. A tapasztalatok szerint az átállást ugyan serkentik az állami dotációk és az egyre elérhetőbb árú elektromos autók, mégis kulcsszerepet játszik a töltőinfrastruktúra.

Az elektromobilitás terén a legtöbben Norvégiára mutogatnak, hiszen arányaiban ott értékesítik a legtöbb teljesen elektromos hajtáslánccal felszerelt személygépkocsit. A siker mögött fontos hangsúlyozni az állami közreműködésen túl a töltőhálózat méretét is. A közel 5,5 millió lakosú országban ugyanis több mint 18 ezer töltőpont található meg. Ami még fontosabb, hogy a norvég autópályák mentén 100 kilométeren átlagosan 904 darab töltési lehetőség van, szemben például az EU 29 darabos átlagával.

Magyarországon a European Alternative Fuels Observatory (EAFO – szabad fordításban: Európai Alternatív Üzemanyag Megfigyelőközpont) historikus adatai szerint 981 darab nyilvános töltőállomás üzemel, ebbe beleértve a 22 kW névleges teljesítmény alatti és feletti töltőpontokat egyaránt. A 981 darab töltőpont már első ránézésre kevésnek tűnik, de ha hozzávesszük azt, hogy 9,8 millió lakosra jut ennyi töltő, szinte már drámai a helyzet. Néhány egyszerű számítással megkapható, hogy Magyarországon egy főre 0,0001 töltő jut, azaz 10.000 főre 1 darab.

A regionalitást figyelembe véve  nem érdemes a magyar adatokat  a norvég adatokkal összehasonlítani, viszont a szomszédos EU-s országokkal annál inkább. Szlovéniában 743 darab töltő, Szlovákiában 626 darab, Horvátországban 584, Romániában pedig 434 üzemel. A legkiemelkedőbb mégis Ausztria a 8065 töltőjével.

A pontosabb összehasonlításért a töltőállomások abszolút értékén túlmenően célszerű azt a különböző országok lakosságához is viszonyítani. Így látható azt, hogy amíg Magyarországon egy főre 0,0001 darab töltő jut, addig Ausztriában például 0,0009 (kilencszer annyi), Szlovéniában 0,0004, Horvátországban 0,00014, Szlovákiában 0,00011. A magyar értéknél egyedül Romániában rosszabb a helyzet, ott egy főre csupán 0,00002 töltőpont jut. Az EU-s átlag egyébként 0,00042.

Az összehasonlítás még pontosabbá tételéhez a töltőállomások számát a lakosság helyett viszonyítani lehet a forgalomban lévő járművek számához is. A nap végén ugyanis az a fontos, hogy egy töltőt hány másik gépjárművel kell megosztani ahelyett, hogy összesen mennyien laknak egy országban. 

A nyilvántartások szerint a regisztrált járművek száma a vizsgált országokban a következőképp alakul: Romániában 6 450 750, Ausztriában 4 978 852, Magyarországon 3 638 374, Szlovákiában 2 326 787, Horvátországban 1 665 391, Szlovéniában pedig 1 203 774. Ausztria ebben a tekintetben is vezeti a versenyt, hiszen nyugati szomszédainknál egy gépjárműre 0,0016 töltőpont jut, míg a románoknál például 0,000067. Magyarországon ez az érték 0,0003.

A töltőállomások vizsgálatakor másik szempont, hogy az elektromos autókat a használat logikája szerint a tulajdonosok elsősorban otthonaiknál töltik. A nyilvános, magasabb teljesítményű töltőállomásokra hosszabb utak esetén van szükség, így célszerű ezeket a töltőállomásokat az autópályák mentén telepíteni.

Norvégia nagyon ügyesen úgy telepítette a villámtöltőket, hogy a norvég autópályákon 100 kilométeren belül átlagosan 904 darab töltési lehetőség van. Ausztriában ugyanez a szám 68 darab, Szlovákiában 51 darab, nálunk pedig csupán 13 darab. Magyarországnál rosszabb egyedül Horvátország a 11 darabos értékével, még Románia is beelőz 21 darabbal.

A bemutatottak alapján jól látszik, hogy Magyarország az elektromosautó-töltők vonatkozásában szinte minden dimenzióban az utolsók között van a térségben, nagy fejlődésre van szükség. A magas töltési teljesítményű töltőberendezések számának növelésén túlmenően fontos az töltő elhelyezkedése is. Jól látszik például a románoknál, hogy hiába van kevés töltőjük akár a népességhez, akár a járművek számához viszonyítva, de ami van, az legalább az autópályák mentén többségében.

Általánosságban véve pedig megállapítható, hogy a koronavírussal kapcsolatos intézkedéseken túlmenően célszerű Ausztriát az emobilitás szempontjából is laborként kezelni és implementálni az elért eredményeiket.