Ahogy az a nagyobb cégeknél lenni szokott, sokszor jobb inkább felvásárolni egy jó ötletet, mintsem pénz ölni a kifejlesztésébe. A Mercedes pont így állt hozzá a 2000-es évek elejéhez, számos együttműködést kötöttek, ilyen volt a Smart kooperáció is. És a Smart neve azóta összefonódott a városi közlekedéssel, az utcán merőlegesen parkoló autókkal, a könnyed cirkálással, persze sokan még most sem kocsiként tekintenek ezekre a dobozokra, hanem inkább valami játékautóként.
Hogy egy Smart EQ forfourról szóló tesztet mégiscsak végigolvasson az ember, ahhoz komoly felütés kell. És igen, azzal lehet leginkább itt tartani az olvasót, hogy rögtön elmondjuk, ez most jelenleg a legolcsóbb elektromos autó, milliókkal kevesebbe kerül, mint bármelyik konkurens, ami nem kis teljesítmény, még ha elég korlátozott is a használata.
Hogy miért városi autó ez, azt könnyedén meg lehet magyarázni. Ez a négykerekű ugyanis mindössze 3,5 méter, tényleg kis Matchboxnak tűnik kívülről, belülről viszont azért egy kicsit komolyabb fogadtatásban lehet részünk. A 15″-es felnik igen aprónak számítanak manapság, de egy ekkora autónál aligha szükségeltetik nagyobb, plusz nyilván az energiafogyasztásnak sem tenne jót egy szélesebb gumi.
A Smart EQ forfour külsőleg azért próbál modern lenni, elöl a ledes helyzetjelzők csinosak, még ha a halogén lámpáknak a színe rendesen el is üt ettől. A motorháztető érdekes pontja az autónak, fel kell pattintani a két kallantyút benyomva és előre letolni, így pedig már megtekinthető a normál akkumulátor, sőt, még az ablakmosó folyadékot is pótolhatjuk. Oldalról nem túl izgalmas ez a modell, annyit viszont jó tudni, hogy a forfour jelenti a négy, a fortwo pedig a két üléses változatot. A nagy kérdőjel a hátsó ablakok kibillentésénél jelenik meg virtuálisan a fejünk felett, mint egy Zsiguli, itt aztán sok levegő nem jut a hátul utazóknak.
A hátsó fele talán a legszebbje a Smartnak, nekem tetszik a lámpák körkörösen elrendezett ledekkel színesített kialakítása, a fekete-fehér színkombináció vonzza a tekintetet. Szuper dolog, hogy 9,1 méteres fordulókörrel rendelkezik az autó, tehát tényleg szinte bárhol és bármikor visszapördülhetünk (ha ezt nem korlátozza záróvonal vagy tábla persze). A csomagtér mérete 185 liter, ez nem sok, de bevásárláshoz, kisebb zatyrok vagy egy bőrönd szállítására elég.
A 160 Nm-es „forgatónyomatékkal” rendelkező motor 60 kW-os, de legalább a nyomatékot végig képes leadni. Nem eget rengető adatok ezek, a 0-50 km/h-s sprintet viszont még így is 5,5 mp alatt teljesíti a kocsi, vagyis még a magukat vagánynak gondoló, motorokat piros lámpánál pörgető sofőrök arcára is ráfagyasztható a mosoly egy nagyobb gázadással.
Na persze egy elekrtomos autónál elég felelőtlenség állandóan gyorsulni, a papíron 16,7 kWh-s akkumulátor sem hálálja meg a túlságosan dinamikus indulásokat, főleg úgy, hogy már az elméleti maximum hatótáv sem több 120-130 km-nél, hát még ha nem figyelünk oda az energiatakarékosságra. Belül egy turbónyomás visszajelzőhöz hasonló műszer látható a szélvédő bal alsó sarkában, itt láthatjuk az aktuális energiafogyasztást, valamint a töltöttségi szintet.
A reális hatótáv 100-110 km, jó időben legalábbis, szóval városban ez bőven elég, de különféle városok közötti szaladgálás már nem túl nyugalomgerjesztő dolog. Klasszikus váltó nincs, menetváltó van inkább, tehát azt tudjuk megadni az autónak, hogy előre vagy hátra menjen.
A beltér egyszerű, nem túl nagyszerű. A műszeregység analóg és digitális kijelzőkból áll, utóbbi színes, elég aprócska, de a legfontosabb vezetési adatokat meg lehet tekinteni rajta. Szerencsére van bluetooth-os kihangosítás, így lehet telefonálgatni vagy zenét hallgatni, más kérdés, hogy beraktak a rádió elé egy telefontartót, ami baromira ronda, plusz eltakarja a gombokat, nem is értem, egyedül az autómegosztóknál lenne ennek relevanciája, értékesítésnél aligha. A váltógomb is eléggé műanyag, a helykínálat pedig közepes, elöl csak-csak el lehet kényelmesen férni, hátul viszont nincs tánctér, össze kell húzni magát az embernek.
A Smart EQ forfour rendelkezik tempomattal, tolatókamerával, ülésfűtéssel, sőt, kérhető már pár extra ezen kívül is, ha a pénztárcánk engedi. Egy elektromos autónál viszont talán a legfontosabb a töltési idő. Alapáron csupán egy 11 kW-os invertert kap a kocsi, de mindössze 230-240 ezer forintért már 22 kW-osat lehet kérni, ami valljuk be, bagatel összeg egy új autó vásárlása esetén, pláne, hogy tényleg hatalmas előnyt jelent.
Ugyanígy megéri a plusz 300 ezer forintos felárat, hogy ötajtós legyen a kocsi, ne csak három, meg ugye nyilván így már négy személy utazhat belül, nem csak kettő. A töltési idő a 22 kW-os inverterrel nagyon gyors, AC-n keresztül etethető a kocsi, ilyen oszlopból pedig rengeteg van már az országban, mindössze 45-50 perc alatt 18-ról 90%-ra ment fel a töltöttségi szint, kvázi egy nagyobb bevásárlás vagy egy finom kávé elfogyasztása után máris mehetünk tovább.
A Smart EQ forfour ára állami támogatással nagyjából 5,8 millió forint, ami még mindig nem kevés, de sokkal-sokkal olcsóbb, mint egy Renault Zoé például, ami bár két és félszer ennyit elmegy egy töltéssel, de sokkal több izgalmat nem hoz az életünkbe. Persze a sima forfourhoz képest pedig az EQ a jóval költségesebb, nem is éri meg annak, aki nem utazik naponta legalább több tíz kilométert, vagy nem akar ingyen parkolni a fővárosban (már ameddig lehet). Ez az autó nem rossz, de azért belül az anyaghasználat mutatja, miért ennyire olcsó, illetve csak azok fogják megvásárolni, akik nagyon környezettudatosan közlekednek, van már lakásuk, egy nagyobb távolságokra megfelelő autójuk, és vágynának valami zöldebb négykerekűre.
