Időnként feltűnik egy jármű, amely nem illik be egyetlen meglévő kategóriába sem – nem azért, mert borzasztóan gyors vagy veszélyes, hanem mert egyszerűen más. Az Infinite Machine Olto pontosan ilyen. E-bikenek hívják, de nem versenyez a hagyományos elektromos kerékpárokkal. Mopednek is lehetne nevezni – van rajta pedál, de az ember nem elsősorban pedálozásra szánja. Az Electrek tesztje alapján az egyik legkülönösebb és egyben legérdekesebb városi elektromos jármű, ami mostanában piacra került.
A technikai paraméterek elsőre meglepőek: az Olto tömege körülbelül 80 kg, elöl-hátul lengéscsillapítóval rendelkezik, eltávolítható 1,2 kWh-s akkumulátorát 56 km-es hatótávolságra méretezték, és akár két utast is elbír. Alapértelmezésben Class 2 e-bikeként érkezik – 750 W-os motorral, 32 km/h-s végsebességgel –, de az applikáción keresztül fel lehet oldani a korlátokat, amelyek után a jármű körülbelül 58 km/h-ra gyorsul. A tesztelő újságíró megjegyezte, hogy a korlátok feloldásával az első néhány másodpercben egy Teslával is felveette a versenyt a lámpánál – igaz, tette hozzá, nem egészen biztos, hogy a Tesla sofőrje tudott a „versenyről”.
A menet közben tapasztalt élmény vegyes, de pozitív irányba billen. A hidraulikus tárcsafékek erőteljesek és jól adagolhatók, inkább motoros, mint kerékpáros feelinget adnak. A tükrök – általában az olcsóbb rollerek és e-bike-ok gyenge pontjai – meglepően stabilak és ténylegesen használhatók menetközben is. A visszamenetel funkcióját elsőre gimmicknek tűnik, de 80 kilós járgányt egy lejtős parkolóban tologatni nem tréfa – itt a motoros visszatolás valódi praktikus megoldás.
A design kapcsán a tesztelő maga is elismeri: az Olto furán néz ki. Olyan, mintha valaki egy minimalista ipari szobrot hajtható járművé formált volna. Aki látja az utcán, az nem tud mellette közömbösen elmenni – van, aki imádja, van, aki rácsodálkozik, de senki nem néz el felette. Az ülés a látványánál kényelmesebb, a tárolórekesz és a bevásárlótáska-akasztók pedig a mindennapi városi használatot segítik. Az USB-C és USB-A töltőportok megléte szintén praktikus döntés.
A biztonsági rendszer impozáns: automatikus kormányzár és motorblokkolás parkoláskor, hangos riasztó, valós idejű értesítések tamperezés esetén, beépített GPS-nyomkövetés – és a nyomkövető akkor is működik, ha az eltávolítható fő akkumulátort kiveszik, mert az Olto rendelkezik saját tartalék energiaforrással. Távolról le is lehet tiltani a járművet lopás esetén. A gyártó szerint a felhasználók nagy része nem is használ fizikai lakatot – pusztán a digitális védelemre hagyatkozik.
A pedálok kérdése is előkerül a tesztben: jogilag szükséges, hogy ott legyenek, és lemerült akkumulátorral néhány száz méteres pedálozás elvben lehetséges – de 80 kilogramm emberi erőből való hajtása nem épp élvezetes élmény. A pedálok tehát elsősorban a jogi besorolást szolgálják, nem a valódi kerékpározást.
Mindez arra utal, hogy az Olto egy érdekes piaci résben mozog: nem hagyományos e-bike, de kisebb és olcsóbb egy igazi mopednél vagy elektromos motorkerékpárnál. Kérdés, hogy a városi közlekedési szabályozások mennyire tudnak lépést tartani az ilyen hibrid kategóriájú járművekkel – különösen a feloldható teljesítménykorlátok jogi megítélése lehet göröngyös terep.
Magyar szemmel — Az Olto-hoz hasonló, pedálokkal ellátott, de mopedszerű elektromos járművek EU-s szabályozása jelenleg sem egységes: a jogi besorolás tagállamonként eltérhet, ami komolyan meghatározza, hogy egy ilyen jármű mikor és hol vezethető jogosítvány, bukósisak vagy biztosítás nélkül. Magyar vásárlónak érdemes előzetesen tájékozódni a KRESZ és a vonatkozó hatósági előírásoknál, különösen a teljesítményfeloldó funkciók esetén.
Forrás: Electrek
